Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek Dobó Tihamér munkái, élete kapcsán

2008.01.29

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PAP JÓZSEF
           TISZA
 
HOMMAGE Á DOBÓ TIHAMÉR
 
Föveny-csípőid tapossuk, folyóm.
Kíméletlenül beléd túrunk.
Derekán a nyárnak: elnyúlt
És mezítelenül liheg a róna.
Te meg karcsúra apadtan
Sompolyogsz meghunyászkodva.
Ismeretlen jelekre bukkanunk,
Rejtelmes rajzások nyomaira –
Ahogy a halak némán elsurrannak,
Ahogy a kagylók gyáván becsukódnak,
A tiszaviráglárvák mélyedbe fúródnak,
S érik mindegyik makacsul magában,
Hogy kinyíljon a tűző napsugárban,
Hogy elpusztuljon egyetlenegy nászban.
Hát így vagyunk, folyóm,
Így vagy te szemérmetes:
Tavaszelőn is a vad áradásban
Feszülő öledben rajzó bujaság van.
 
Mi meg álmodozunk.
 

Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

TÁJKÉP
 
DOBÓÉ
 
Emlékezetből kél a nap,
Föld alól süt a házra:
Távol ködéből kiszakad.
Szemünket körüljárja.
 
 
 
Pap József
 
 

 

 

 

 

Szétnéz a szent

 

Cigonya emlékének

 

Kit érdekel a világ?

S röppen alkotó

kezéből korall paletta,

tör harmóniát.

Szivárvány elhízott

derekát masniba

álmodja: dadog

az árva kérész.

- Verjük meg a bírót!-

neveti bajsza alatt

a fürge balhátvéd,

szakállát két

szepegő angyal

varkocsba fonogatja.

Kétágú vasvilla!

Valami églesők

megfejtenék mennyei

kódokat, csak

szerkentyűk és

túlművelt agyak

nem ismerik föl a

Tiszát: homok, agyag,

fűz, nyár, kőris,

büszke jegenye,

eper, mocsári tölgy,

csacsogó Csurgó.

- Hej halászok, halászok..!

 

S aranyhal.

Rum meg rum.

Padlásablak.

Jégvirág.

 

Ceruzacsonk.

Kálvárián kereszt.

Gólyahír.

Színváltó kikirics.

Varsa térdig vízben.

 

2013. április 14.

 

Balogh István