Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kurina Miklós visszaemlékezése

2017.02.05

Kurina Miklós zongoraművész

visszaemlékezése Dobó Tihamérra

 

img_5469.jpg

 

 

 

 

 

 

 

Egy Magyarkanizsai kávézóban találkoztunk az év első estjén. Miklós, vagy ahogyan Kanizsán sokan ismerik „Leves”, igényesebb szórakoztató zenét játszik itt. Néhány jazz standard nekünk is kijárt. Egy ital mellett élveztük nem mindennapi zongorajátékát. Később Dobó Tihamérról kérdeztem.

-Hogyan emlékezel vissza Cigonya alakjára? A hetvenes-nyolcvanas években, amire én vissza tudok emlékezni, minden bizonnyal sűrűn találkozhattál vele, hiszen te is kint mozogtál az emberek között.

– Talán lenne olyan is, ami nem teljesen publikus. De hát… pl. az egyik sógorom Magyarországról vendégségben járt nálunk. Akkor mi, ha jól tudom, a „Békavárban” játszottunk. Befejeztük, és akkor még átmentünk az „Aranyhalba”. Hát akkor már az időnek megfelelően is a Tihamér „elég jól állt”. (Nevet) Odajött hozzánk ismerkedni. Minket ugye, hát a szokásos módon üdvözölt. Sógoromnak úgy köszönt oda „szerbusz, te szürke szamár”, mert ilyen korán őszülő srác volt a sógorom…

-Olyankor már jó kapatos lehetett, ha így kötözködve közelített…

-S a sógorom ugye, lévén, hogy ő nem ismerte, nem nagyon tudott vele mit kezdeni. Nem tudta hova tenni. Egyébként ő is, olyan kicsit keményebb „vonalas” volt, és hát azt nem állíthatom, hogy a helyzet eldurvulhatott volna, mert hát, azért mindenesetre mi is ott voltunk, de azért én próbáltam ecsetelni a dolgokat a sógoromnak, hogy ő másokhoz is hasonló hangnemben szól általában, úgyhogy nem kell annyira-mellre szívni. Na, többek között ilyen…

- Igen, hát ő otthon érezte magát…

- Igen, hát egyik kedvenc helye volt…

- Én emlékszem olyanra is, hogy szombat este zsúfolásig tele volt az „Aranyhal”. Körbejártam, s csak egyetlenegy asztalnál nem ültek többen. Annál, amelyikre a Cigonya így ráborulva aludt. A cigaretta ráégett az ujjára. Senki nem ébresztette fel, közben olyan sokan voltak, hogy egy tűt nem lehetett volna leejteni.

- Igen, igen, igen. Jut eszembe, hogy abban az időben jöttek hozzánk Magyarországi vendégek. Nótaénekesek, akik… mi is próbáltuk ezeket beszervezni… tehát olyanok, akik széleskörű repertoárral rendelkeztek, más műfajokba is el tudtak mozdulni… akkor ebben benne volt a népdal is… s, ha a Cigonyának tudtak énekelni pár népdalt, akkor ő, hú… rettenetesen boldog volt. S akkor tudom, hogy ilyeneket mondott, hogy...”Énekeljetek szépen !”.  Az egyiknek majdhogynem udvarolt, hálából tulajdonképpen. Vagy inkább így mondanám, hogy hálálkodott, hogy halhatott kedvére való dolgokat.

- Én is hallottam egyszer személyesen a „Beograd” kocsmában ismerősét, Durbincs sógort számomra ismeretlen népdalt énekelni, Tihamér felkérésére.

- Igen. Egyébként, amit ő ismert népdalokat, azok többnyire itt Vajdaságban ismertek. Tehát megvolt nagyjából, hogy mi, milyen dalok lehettek azok. Itthoni környezetben nem tudott még akkor kiterjedni, nem voltak olyan rendezvények, ahonnan akár erdélyi magyar népdalokat lehetett volna tanulni, de hát nekünk ott volt a magyar rádió, ami szerintem nagyon jó tanulási lehetőséget biztosított. Egyébként hát, apánk jóvoltából… ő nagyon komolyan kezelte a szakmának ezt a részét is…

- Az édesapádról beszélsz, Kurina Lajosról, aki híres kanizsai zenész volt?

- Igen, Cigonya kedvenc prímása volt… ezt állíthatom.

- Igen, hát mi is szerettük, kanizsai ifjak a hetvenes években..

- Nyilvánvalóan, természetesen, hát sokan mások is… Ettől hát, hogy mondjam, ilyen alkalmakkor példamutatóként is,… de hát apámnak ebben az időben nem nagyon tudtak mutatni olyan népdalt, amit nem nagyon tudott volna lejátszani. Mondom, nem volt ilyen széles körű ismeretség a népdallal kapcsolatban, de attól függetlenül azért apám igencsak… , arról nem is beszélve, hogy neki, azért az ő hozzáállásában ott volt, hogy nem igazán jó dolog a vendégnek azt mondani, hogy ezt nem tudjuk. Tehát más körökből is hallottam hasonlókat. Ez nagyon igaz. Persze azért minden nem…, tehát a vendéglátói körökben is megvolt az, hogy miket játszanak álltalában.