Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Interjú Nesity Bicskei Jovánkával

2013.07.15

 

Interjú Nesity Bicskei Jovánka nyugdíjas rajztanárnővel

 

 

imag1019.jpg

  • Íme, 2013 július 12-e van, Moholon ülünk, és Dobó Tihamér – Cigonyáról beszélgetünk. Hogyan ismerte meg Tihamért?

  • Tihamér akkor Újvidéken volt, a Művészeti Középiskolában, festészet szakon, de ugyanakkor az énbicskei-edzo.jpg férjem, Bicskei Tibor labdarúgója is volt.

  • Az ön férje a kanizsai labdarúgó klub edzője volt.

  • Igen. Minden szombaton eljött fotbalozni, és nyaranta, amikor szünidő volt, akkor minden nap edzésekre járt. Így ismertem meg. Ebben az időben kezdtem én a felső tagozaton képzőművészeti nevelést előadni, de nem végeztem még el a Pedagógiai Főiskolát. Miután Ő a Művészeti Iskolába járt Újvidéken, nekem nagyon gyakran segített, bizonyos dolgokban, melyeket én nem ismertem, mivel én rendkívüli (levelező) halgató voltam. Így, azt kell, hogy mondjam, hogy Ő annyira jó előadó volt, nem tudnám jobban kifejezni, hogy nagyon könnyen meg tudtad érteni, hogy mit akart mondani, és mit szeretne neked megmagyarázni. Mivel nem volt neki sok ideje, Ő csak odafutott, megmagyarázta nekem, hogy mit kell csinálnom, és azután elmentek az edzésre. Az edzés után visszatértek, és akkor azt mondta: ”Ezt itt jó, ez pedig nem.”

    Így aztán, az egész nyarat így töltöttük, mivel én vizsgákra készültem.
  • Bocsánat, melyik évről beszélünk?

  • Hatvan, talán harmadik, vagy negyedik évről. Nem tudom pontosan. Tudom, hogy az én Aliszám akkortihi2-masolata.jpg kicsike volt, két három éves, ő pedig hatvanegyben született. Úgy hatvan három – négy lehetett.

    Tehát nagyon gyakran eljött hozzánk, és mindig segített nekem. Különössen a grafika volt még ismeretlen számomra.Először grafikai szerszámokat szerzett nekem, majd lemezeket. Azután megmagyarázta, hogyan készül a linóleum metszet, és hogyan kell a gipszen dolgozni. Gyakran hangoztatta :” A sötét és világos részek között egyensúlynak kell lennie.

    Hogyha visszatérünk a sötét és világos kérdésére. Mindig nagyon odafigyeltem az instrukcióira. Amikor mi ezt elvégeztük, és volt fametszetünk, rézmetszetünk, linóleum metszetünk, akkor ő segített nekem, hogy mindezeket kinyomtassuk. Nagyon szépen el tudta magyarázni a műveleteket, és segített is. Természetesen a festésnél és rajzolásnál , volt egy festőálványa, soha nem felejtem el... elmesélhetem? Így álltak függőlegesen a deszkák (kezével mutatja) és volt egy harmadik is, ami egy nagy szöggel volt átljukasztva. Lent megint volt két szög, amikre a képedet helyezhetted. Ez volt az ő festőálványa. Gyakran odahozta nekem az álványát, ”Itt van neked, hát rajzolj !”. Tudod, és akkor én rajzoltam, … amikor rajzoltunk azzal a szénnel. Akkor ő mondta, hogy ugyanúgy, az nekem nagyon szép volt, ahogyan ő meg tudta mondani, hogyan kell a rajzot megkomponálni. Olyan kevés szóval tudta ezt elmondani..., és azután Tibivel elment az edzésre. Amikor visszajöttek, én már kész voltam azzal, amit én meg akartam csinálni. Akkor ő megint elmondta, ez itt jó, ez pedig nem.  Mostan a rövidüléseknél volt a legrosszabb. Itt muszáj volt rajzolói érzéknek lenni a rövidülésekhez.
  • Ugye?

  • Igen. Mindent nagyon jól el tudott magyarázni.Sajnos, hogy soha nem tanított iskolában, ő nagyon jóflico2.jpg előadó lett volna.Tőle én nagyon sokat tanultam. Ugyanúgy amikor szobrot kellett készítenem. Élő modell után kellett portrét készítenem. A férjemet, Tibort választottam. Thamér csináltatott a szoborhoz egy álványt az asztalossal. Így állt, és innen lógtak a drótok, ezen kellett dolgoznom.Ő pedig elment edzeni, azután megjött, és mondta: itt ezt kellene megjavítni, itt pedig emezt. Egy kicsit itt hozzá kellett adni, amott pedig elvenni belőle. Végül olyan lett a fej, amilyennek lennie kellett. Kész lettem a mintázással, és most ki kellett önteni a fejet. Ezt szintén nagyon szépen meg tudta mutatni, hogyan kell a negatívot megcsinálni, majd kiönteni a pozítívot.

    Ugyanúgy amikor a kerámiával dolgoztam. Talált nekem egy keramikust.

  • Biztos volt önmagában és a tudásában, mindig tudta, hogy mit kell csinálni, nemde?

  • maco.jpgIgen, ő annyira biztos volt magában, mindig tudta, hogy kinél mit kell megtalálni. Most pedig, mivel én nem tudtam, és az értesítőben minden le volt írva, hogy mit kell megcsinálni, hogyan kell díszíteni. Mi nem dolgoztunk koronggal, csak amit kézzel meg lehetett csinálni. Az értesítő alapján mindent tudtunk, és ő meg tudta magyarázni, mit hogyan, milyen engóbbal kell díszítenem. Azután a fazekasmester mindent szépen kiégetett, úgyhogy én mindig teli koffert vittem Újvidékre.Ezek mind rendkívül gondosan és szépen kivitelezettek voltak, pontosan úgy, ahogy azt az értesítőben kérték tőlünk.Úgyhogy én mindig ottmaradtam, hogy dolgozzak. A végén megjelent, és azt mondta, ez itt jól meg van dolgozva, ez pedig nem, ezt máshogy kellene megcsinálni. Azt tetszett a legjobban, hogy soha nem akart semmit megcsinálni helyettem. Ezért tanultam én tőle sokat. Ő soha nem mondta” Gyerünk, ezt most megcsinálom helyetted !” Nem. Ezt meg kell oldanod, igy és igy, ha pedig ez nincs megfelelően elvégezve, akkor újra meg kell csinálnod. De mondom, annyira szépen meg tudta magyarázni, hogy nem kellett töbször dolgozni.

  • Ezek szerint volt érzéke, hogy világosan elmagyarázza, mit kell csinálni.

  • Szörnyen jó érzéke volt neki. Mindig tudta, hogy éppen mit kell kihangsúlyoznia, ha valakinek kistaho.jpgmegcsinál valamit. Tehát, hogy ezt így és igy kell megoldani. Emlékszel, hogy veled is dolgoztunk az utcán, a perspektívát....

  • Ön nekünk 68-tól tanított rajzot, egészen hetvenkettőig az Elemi iskolában...

  • Akkor én már megtanultam tőle, hogyan kell a rövidüléseket megoldani, hogyan lehet az utcát rajzolni, és a perspektívát, milyen szögből kell néznem, ezt mind tőle tanultam.

  • Igen...

  • Az jó volt tőle, gyakran azt mondta: ”Ameddig mi itt edzünk, addig te ezeket a házakat lerajzolod !” Régi házak voltak a fotbalpálya mellett, baromfiudvarral és disznóólakkal, és mit tudom én már mivel. Azt mondta: ”Itt van neked a festőállvány, vegyél ceruzát, és most rajzolj, amíg mi itt edzünk” Mindig így csinálta, és ez nekem nagyon tetszett. Hangsúlyozom, hogy nagyon sokat megtanultam tőle. Van még kérdésed?

  • klinjo.jpgIgen. Hallottam, hogy a csapatban volt egy kapus, akit Gligonyának hívtak. Tihamér is magas volt, szintén kapusnak való, ézért őt pedig elnevezték Cigonyának.

  • Mindenki erről a névről ismerte. Szörnyen tisztelte a férjemet, Tibort. Amit ő mondott, azt úgy csinálta. Itt van még egy momentum, amit tudni kell róla. Amikor a negyedik osztályba járt Újvidéken, a Művészeti Iskolába, nem ment el az órákra, és ezért akkor megbukott. Mondta a férjemnek, Tibornak:”Idefigyelj, én nem megyek tovább az iskolába. Nem kell az nekem” 

    Neked be kell fejezned az iskolát! Válaszolta a férjem. Hol van itt legközelebb hasonló iskola? ”Nisben.” Jó, akkor szeptemberben menjél Nisbe, és ott fogsz beiratkozni. Kapsz a fotbalistáktól ösztöndíjat, és minden szombaton ideutazol, kifizetjük az utadat, és minden vasárnap fotbalozol.
  • Igen, ez érdekes, hogy Weisz Zoltánnal, vagyis Konc Istvánnal készítettem interjút, és ő kérdezte, hogy honnan is volt Tihamérnak pénze a tanulmányaira? Volt-e ösztöndíja valahonnan, mert a szülei tulajdonképpen nem tudták őt finanszírozni.
  • Igen, tudom. A nagynénjével éllt, nagy szegénységben. Ahogy énfutyu.jpg tudom, ugye száz százalékban nem állíthatom, de Tibor azt mondta: a Futballklubbtól, vagy a SOFKA-tól, (nem tudom én pontosan melyiktől), kapsz ösztöndíjat, és ezért be kell, hogy fejezd azt az iskolát ott Nisben!
  • Így történt, és be is fejezte, és hallottam, hogy ott nagyon népszerű volt.Ő volt ott az egyik legjobb hallgató azon a negyedik évfolyamon, és hogy sokkal nagyobb hatással volt ő az osztályára, mintsem azok őreá. Azután, azt hiszem, hogy munkába állt, nem is tudom, hol dolgozott Újvidéken, azt hiszem a..
  • Fórumban?
  • Igen, a Fórumban. Ott a Fórum rendezett neki egy kiállítást is.
  • Igen. Volt neki egy nagyon szép grafikai kiállítása Újvidéken.
  • Igen. Azután eljött Kanizsára, és itt egy ideig, mielőtt... meghalt volna, dolgozott a kultúrában. Érdekes, hogy egyszer megkérdeztem tőle, miért nincs emberi figura a festményein? Mert ugye utcákat festett, tájképet, mint amilyet én is festek, emberi alak nélkül. Akkor azt mondta: Jó, akkor most neked azt megfestem! Megfestett engem, az én osztályommal együtt. Ő a töltésen állt, mi pedig a farönkökön, lent a Tisza partján voltak rönkök. Az osztályommal ott ültünk és festettünk. Én a Tisza felé nevtelen.jpgfordultam, és festettem. Ma is megvan még az akkori festményem. Most éppen nem tudom neked megmutatni, valahova elraktam. Ő pedig megfestette a képét, két iskolai óra alatt. Az utolsó két órám egy ötödik osztállyal volt, ő az a két óra alatt elkészült a festményével. Megfestette az egész osztályt.
  • Másfél óra alatt?
  • Igen. Másfél óra alatt az egész képet az osztállyal és velem. Én háttal voltam neki, a gyerekek ültek. Es az az egész kép, tulajdonképpen kompozíciólag és művészileg annyira jól meg volt csinálva, hogy az …, meg van nekem az a kép most is, sokáig a szobámban függött...
  • Tehát Ön akkor azután, lediplomált...
  • Igen. Lediplomáltam rendkívüli halgatóként. Azután is együtt működtünk.
  • Mikor történt ez?
  • Melyik évben is?Hatvankettőben beíratkoztam, hát úgy három év alatt lediplomáztam. A nővérem beteg volt, évet vesztettem, ez is befolyásolta...hatvan négyben, vagy ötben? Nem tudok pontosan visszaemlékezni, hogy mikor is végeztem, de mindig ő volt az, aki tanácsokat adott, hogy hogyan dolgozzak... Valóban nem sok hozzá hasonlóval rezso.jpgtalálkoztam, pedig forgolódtam művészeti körökben. Rendkívüli volt. Mindig vidám volt, mosolygós, és mindig valami tréfát is bevetett.., és nem sokáig tartózkodott. Mindig csak megnézte, mit csinálok, hozzászólt, és már el is húzta a csíkot. De tulajdonképpen nagyon gyakran eljött hozzánk, azután is, hogy én már végeztem.Egészen addig amíg a Tibor élt.
  • Az Ön férje tulajdonképpen mennyi ideig volt a kanizsai Futballklub edzője?Hát ez tulajdonképpen egy nagyon hosszú periódus...Nem tudom pontosan...
  • Néhány évtizedig?
  • Azt lehet mondani, néhány évtizedig... 

   (folyt. köv.)

taho.jpg