Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gubi József visszaemlékezése Dobó Tihamérra

2010.08.24
Visszaemlékezések Dobó Tihamérra
 
Tihamér aktivitása fényt varázsolt az emberek közé.Fiatalkori életét hiányos identitása búval töltötte el. Például édesapját csak felnőtt korában találta meg, valahol egy bánáti faluban. Ennek ellenére megvalósította önmagát művészetén keresztül. Kitört a számára összeszűkült világból. Sűrű vonzások és taszítások érték élete folyamán. Égbe szálló remények, földre zuhanó testek,
és megfoghatatlan analízisek az emberekről. Valahova elinduló, de mindig visszatérő személyiség volt „Cigonya”. Egyszer elutazott Délafrikába egyik barátjához. Elmesélte, amikor a tengerről (az óceánról) festett képet. A Tiszát látta maga előtt.
Festményeivel ablakot nyitott a világra, talán nemcsak a kanizsaiak számára. Festés közben gyakran énekelte a ”Bazsa Mári libája, beleszállt a Tiszába.” Mindent szeretett, ami a Tiszával volt kapcsolatos. Egyszer, karácsony alkalmával bejött a vendéglőbe vacsorázni.
Ajánltam neki finom libasültet. Hát te nem tudod, kérdezte, hogy én csak énekelek néha a libákról, de nem eszem meg őket?
Tihamér olyan jelenség volt, aki másokat a hétköznapok világából a végtelen kitáguló világba vezette el, és eközben önmagát magányossá tette.
Kurina Lajos, Kanizsa utolsó cigányprímása, Tihamér jó barátja volt. Gyakran muzsikálta nótáit, többek között ”Jaj, de széles, jaj de hosszú ez az út…”. Cigonya nagyon tudott búsulni, de vidáman mulatni is.
(Részlet)
 
Gubi József
Magyarkanizsán, 2010 júliusában
 
2010.07.-08.-018-cigonya-honlaphoz.jpg