Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tolnai Ottó: Párolog a deszkakerítés (részlet)

2010.06.28
Mert Tihamér még az öreget is megdumálta, ahogy mi mondtuk, levágta egy-egy kép erejéig. A hálószobából húgom már rég leakasztotta a Virágcsendéletet, mi bátyámmal az előszobában lógó Vigadót saccolgattuk, noha fiaméknak nem tetszett a platán hóka viaszteste körüli lila árnyék, a kép rózsaszín állagát imádták, de mondom, az a platán köré csorgatott lila zavarta őket. Nem tudták, hogy egyik Pesten, Gerzsonnál tanuló diákja fejezte be,  ő csorgatta oda a platán tövébe azt a nagy indigótócsát, ami számomra éppen hogy izgalmasan ellenpontozta  a kép említett bágyadt, rózsaszín, egyik kritikusa szerint, alföldi-rózsaszín, állagát. Az a kritikus különben sok butaságot hordott össze Tihamér alföldi festészetét illetően, hol a sivatagról, hol a sztyeppéről, hol  Németalföldről fecsegve. Olivér számára éppen az  indigó tócsa bizonyította, hogy ez a bágyadtság legtöbbször képtelen képpé emelni vásznait,  az indigó tócsa, amit, olykor úgy tűnt Olivérnek, valamelyik részeg, talán éppen maga Tihamér hugyozott oda, tanítványa, aki akkor már évek óta Gerzsonnál tanult, pedig egyszerűen felvitte, felvezette a képre... Igen, húgom már rég szerette volna elvinni a Tolnai Világlexikonának bordó sorát, szegénynek