Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dobó Tihamér grafikai mappa bemutatója

2010.06.30

DOBÓ TIHAMÉR GRAFIKAI MAPPÁJÁNAK BEMUTATÓJA

 
Hosszabb előkészítés után egy szép, rég látott grafikai mappát tarthat kezében az olvasó. Dobó Tihamér magyarkanizsai festő életműve csúcspontjának tartották a kritikusok a hetvenes évek elején Újvidéken kiállított tusrajzokat. Szőts István neves filmrendező, a nemzetközileg is számon tartott és szigoráról is közismert, képzőművészeti szakértő a „nagy japán rajzolók szintjéhez“ hasonlította e lapokat. Ennek fényében minden bizonnyal át kell értékelnünk a délvidéki képzőművészet eddig felvázolt folyamatait.
A Nagy József Regionális Kreatív Műhely és a Forum Könyvkiadó közös gondozásában megjelent nagyméretű mappának bemutatóját tartják december 18-án, pénteken 19 órakor (a Nagy József RKM és a Cnesa OMI szervezésében) a magyarkanizsai Dobó Tihamér Galériában. Ez alkalommal Dobó válogatott festményeinek kiállítását is láthatják az érdeklődők.

A Dobó Tihamér grafikai mappát Tolnai Ottó, Nagy József, Bicskei Zoltán, Német Ferenc, a Forum Könyvkiadó igazgatója, Bordás Győző (Forum Könyvkiadó).
Az esten közreműködik Dimovics Lukács, tamburás és levetítik a Dobó Tihamér vonásai c. kisfilmet.
A belépés díjtalan.

„Valójában egy élet „melléktermékei” ezek a szépséges rajzok. Nem is nevezhetők életműnek. Az egyenetlen opus kis gyöngy-szigete e mappa. Kis sziget a tengernyi festmény között, amibe kapaszkodni alkotójuk sem szándékozott. Valami több, súlyosabb hiányzott, amivel nem tudott dűlőre jutni. Hosszú és sokak munkáját egyesítő út vezetett e lapokhoz, mégis Dobó a szülőjük. Aki időnként megnyílt s - mondhatni isteni módon – áteresztette önmagán a láthatatlan Mindenség rajzát. A táj Szellemét, lelket hurkoló ritmusát, mozdíthatatlan csöndjét. A romlatlan Lét szépségét. Mindezt magától illetődő egyszerűséggel, önfeledtséggel, számára is megfoghatatlanul tette le a fehér lapra.„
idézet a mappából

DOBÓ Tihamér, (Cigonya) festő - rajzoló

(Provo, 1937/38? – Magyarkanizsa 1987)

Magyarkanizsán élt. Szülők nélkül, nőrokonoknál nevelkedett. Újvidéken az iparművészeti iskola textil szakán tanult. Tanulmányait Niąben volt kénytelen befejezni. Rajzai az ötvenes évektől kezdődően több-kevesebb rendszerességgel jelentek meg szépirodalmi és más újvidéki lapokban. Jugoszláviai magyar írók könyveihez készített illusztrációkat. Festményeiből élt. Ritkán állított ki. Legjelentősebb tárlata az újvidéki Ifjúsági Tribün 1974-es rajzkiállítása. 1985-ben hónapokig a Dél - afrikai Köztársaságban tartózkodott barátjánál. A kanizsai kocsmák jellegzetes figurája volt. Önpusztító életet élt, az öngyilkosság gondolata, folyamatosan foglalkoztatta. Első sikertelen kísérlete után, haláláról ma is vitakoznak: önkezével vetett-e véget életének, vagy hagyta, hogy a dermesztő január éjszakai fagy tegye ezt meg, fűtetlen padlásszobájában.
Búcsúbeszédében Koncz István költő így emlékezett róla: „Krőzus voltál: a szatócs világ kis, önző életében sem halmozhat fel annyit szeretetből, pénzből, szépségből, jóakaratból, egyszóval a totális életből, mint amennyit Te széttékozoltál közöttük. Te megtehetted. Megtehetted, mert neked volt mit tékozolnod. Ezzel voltál összehasonlíthatatlanul különb mindenkinél. És ezt a szatócs világ, még köztük voltál, nem tudta elviselni.”